Rabat
Előzmények:

- Marrakech

- Elő-Szahara

- Casablanca  


Casablanca és Rabat alig 100 km-re fekszik egymástól, ami vonattal kb. egy óra. A vonat ugyanolyan tiszta és kényelmes, mint egy nappal korábban. €3,5-be került a vonatjegy. Rabatban a szállásunktól kaptunk egy részletes leírást, hogy hogyan tudunk eljutni a vasútállomásról oda. Ez papíron 450 méter volt, ami azért a valóságban majd egy km is megvolt. A leírásban az szerepelt, hogy a Medina bejáratát elérve az első mecsetnél jobbra lesz az utca, ahol a szálló is van. Ellenben ott nem volt. Mint kiderült, kb. még 100 métert lejjebb menve, van egy másik mecset, és azzal szemben volt a mi utcánk.





Itt történt meg velünk egy érdekesség: mivel kb. 3-4 órával hamarabb értünk, mint a szoba elfoglalására megjelölt időpont, így, hogy ne keljen annyit várakoznunk, kaptunk egy drágább szobát ugyanolyan árban, mint amilyen a miénk lett volna. Ez a teraszon volt, míg a miénk az első emeleten lett volna. Nagyon rendesek voltak. (Welcome teával fogadtak, és megmutatták térképen, hogy mit merre találunk a városban; mit érdemes megnéznünk).




A Kasbah-val kezdtünk, melynek teljes neve: Oudaiai-kasbah és a Bou Regrer folyó torkolatánál fekszik. Egyik legszebb része a kődomborművekkel díszített Almohád-kapu, mely az almohád művészet ékszere. Hosszú lépcsősor vezet fel idáig. Itt csapódott hozzánk egy önkéntes guide. 







Kezdetben leráztuk, de csak jött. Nem bántuk meg, mert rengeteg helyre bevitt minket, elmagyarázta a különböző motívumok jelentőségét, és még a kasbah-ban található El Altiq-mecset előterét is megnézhettük. Az erőd faláról fantasztikus kilátás nyílt a tengerre. Volt olyan tervem, hogy fürödni kéne az Atlanti-óceánban, de sajnos erről le kellett mondanom. Első oka az volt, hogy viharos szél fújt, aminek következtében a parton több méteres hullámok alakultak ki. 





A szörfösöknek kedvezett, de nem fürdésre. Másrészt pedig az idő sem volt a legjobb. hiába volt 20-22 fok, borult, felhős idő volt, és a széllel együtt hűvösebbnek lehetett érezni. Tüdőgyulladást nem akartam kapni, így nagy bánatomra lemondtam róla.






A túra végén jött a feketeleves. Adni akartunk a csávónak 30 Dh-t z idegenvezetésért, amikor közölte, hogy ennyi nem elég. 100 (!)/fő-t kért, ami €10-nek felel meg. Hidegzuhany volt, de kifizettük, de a 30-at nem adta vissza, így ráfáztunk :S Az kasbahban található a spanyol; un. Andalúz-kert. A kert szépen megtervezett és rendezett alkotás szökőkutakkal, virágos ágyakkal és fasorokkal.





A kasbah másik oldaláról pedig szép rálátás nyílik Saléra, mely Rabat ikervárosa, és a folyó túloldalán fekszik.
A kasbahból kijövet a folyóval párhuzamosan haladva érhető el a Medina másik sarka. A térről már látszik a célpontunk: a II. Hassan torony. Ma a város jelképe ez a 44 méter magas, 16,2 méter széles, négyszögletű, okkersárga, Almohád-kori, kődomborművekkel díszített torony. Eredetileg kétszer ilyen magas lett volna a minaret. Mellette található a befejezetlen nagymecset romjai; már ami megmaradt belőle. A 19 imacsarnok és 360 oszlop-maradvány utal rá, hogy milyen hatalmas is lett volna, ha befejezték volna.






A nagy mecset tőszomszédságában áll a márványból épült V. Mohamed mauzóleuma. Neomór díszburkolattal látták el. Egy felső körről lehet megtekinteni a mauzóleumot. Középen helyezkedik el V. Mohamedé (1927-1661), mögötte pedig két fia, II.Hassan (1961-1999) és Moulay Abdallah (1983-ban halt meg). V. Mohamed nevéhez köthető Marokkó függetlenné válása.






Taxiba ültünk, és a városfalon kívül elhelyezkedő Chellah felé vettük az irányt. Egykor külön álló városrész volt, ám ma már Rabattal egybeolvadt. A Kr.e. 3. században a karthágóiak egy kereskedelmi központot alapítottak, melyet a rómaiak bővítettek ki egy kikötővé. Az ásatások során kerültek elő Sala Colonia romjai. Később a terület feledésbe került, majd előbb temetőként használták, míg a 14. században fallal vették körül. Minaretet is építettek, illetve egy díszes kaput bejáratnak. A legutóbbi feljegyzések szerint 1931-ig használták temetőként. Ma rengeteg gólyafészek található még a romok tetején.







A Chellah megnézése után keveredtünk bele egy kisebb kalamajkába. KPM szerint itt is a Gonosz Teve bukkant fel. Tudtuk, hogy a Királyi Palota nem látogatható, ráadásul a király itt él Rabatban; de kívülről meg szerettük volna tekinteni. Táblán volt jelezve, hogy merre kell menni; elindultunk. Mikor már egy csomót mentünk, rendőröktől kérdeztük meg, hogy merre van a palota. Készségesen elmutogatták az irányt, ami homlokegyenest másfelé volt, mint ahol mi jöttünk… Taxival akartunk visszamenni, de mondták, hogy ezen az úton nem járnak taxik … Így vissza a kereszteződéshez, ahol szerencsénkre jött egy, és elvitettük magunkat a Medina közelébe; közel a szálláshoz. KPM későbbi álláspontja szerint a Teve volt az, aki a táblát elfordította és mentünk rossz irányba – Le Grand Büdös semmi felé –, valamint szintén ő volt az, aki – direkt, hogy megszívasson minket – kiállt az utca végére egy ’No Taxi’ feliratú táblával. :D
A Pénztörténeti Múzeumot szerettük volna még felkeresni, de mivel zárva volt, helyette egy cukrászdába ültünk be.





Este a folyóparton vacsoráztunk. Egy pizzát, KPM pedig egy kardhalat; olyat, amilyet ettem ettem előző nap; még Casa-ban.

Képek:

A bejegyzés trackback címe:

https://alitraveling.blog.hu/api/trackback/id/tr616099109

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Alitraveling a Facebookon

Leírás

A blog az utazásaimról szól, ahol megfordulok a világban :)
Az utóbbi időkben ez bővül a túra beszámolókkal.  

>

Alitraveling posztjai a nagyvilágból :)

TÁMOGASD AZ OLDALT:

Google translate

Látogatóim

Flag Counter