Ravennatol San Marinoig

Július elején pár napra újfent Olaszországba repülhettem. Ravenna volt a fő úticél, ahol egy konferencián vettem részt. Igaz, most csak hallgatóként. 
Mivel repülő péntek-hétfő ciklusban ment, így a többi napra nézni kellett valamilyen programot. Szerencsére ez nem volt akadály, hiszen Itália ezen részén még nem jártam. Így adódott, hogy a környéken lévő Riminit és San Marinot is célba vettem.
A repülő éjjel érkezett meg Forli piciny repterére. A repteret csak a WizzAir használja, így igazából semmi sincs itt. Forli maga egy 200.000 főt számláló város, ami tipikus olasz város: pár ókori emlékmű, ill. középkori kis utcák, városmaggal. Innen vezetett utam másnap reggel Ravennába.

Ravenna
Itália egyik legrégebbi városa, eredetét feltehetőleg az etruszkoknak köszönheti. Később a gallok, majd a rómaiak birtokába került. Portus Classis nevű kikötőjét is Augustus császárnak köszönheti, aki Ravennát az adriai hajóraj állomásává tette. A kikötő később elhomokosodott, a flotta állomását áthelyezték. Ravenna azonban megmaradt Flaminia provincia fővárosának és állítólag már i. sz. 41-ben püspöki székhellyé lett, mivel Szent Apollinaris, Szent Péter egykori tanítványa Ravenna városát választotta lakhelyéül. A város virágzása Honorius császár uralkodása idején köszöntött be, amikor is 404-ben római székhelyét ide helyezte át. Ravenna ez idő alatt pompás épületekkel gazdagodott, a tengerig kiépült csatornarendszere is.

Ravenna látnivalói közül elsősorban ókeresztény műemlékei jelentősek.
·         A Világörökségek listáján is szereplő Ariánus keresztelőkápolna (Battistero degli Ariani) a gótok hitének állít emléket, akik Jézust nem ismerték el Istennek. A kápolna díszítése is ebben a szellemben készült, egyedülálló kupolamozaikja teszi feledhetetlenné. Az egyetlen, mely Michelangelo kora előtt, meztelenül ábrázolja Krisztust.



·         Theoderik mauzóleuma (Mausoleo di Teodorico) legendájának köszönheti hírnevét. A monda szerint  Ravenna kegyetlen királya úgy félt a villámlástól, hogy a tízszögletű, zömök építmény tetejét díszítő 33 méter kerületű, 300 tonna súlyú, isztriai fehér mészkőből készült monolit alá bújt, ám a ménkűcsapás mégis agyonsújtotta.
·         Az 534-547 között épült San Vitale-székesegyház (Basilica di San Vitale) a bizánci, centrális templomtípus egyik kiemelkedő példája. A névadó San Vitalis római katona volt, a kor egyik szentje, aki fiaival halt vértanúhalált. A templom egykori helyén álló mezőn végezték ki. A székesegyház belsejében alabástromszobros emeletes árkádok utalnak arra, hogy a nők és a férfiak hajdanán külön foglaltak helyet. A templom kupoláját bizánci kosaras oszlopok tartják, a padlón az eredeti mozaikburkolat keletiesen konzervatív. Az apszis előtti mozaikok I. Justinianust és Teodórát ábrázolják.
·         A San Vitale-templom a keleti gót Theodorik uralma alatt, I. Justinianus bizánci császár birodalomegyesítő törekvéseinek jegyében épült, alaprajza a konstantinápolyi Sergius és Bacchus-templomét követi. Nem térelemek egymáshoz kapcsolódásával, hanem megfordítva, a tér részekre osztásával alakult ki. Az alaprajzról leolvasható, hogy a nyolcszögű épületnek ugyanúgy van félkör alaprajzú szentélye, mint a bazilikának, azonban a többi térelem nem vezeti egyértelműen feléje a néző tekintetét. A conchákkal körülvett belső nyolcszögön magas kupola emelkedik, s a teret még egy nyolcszögletű külső fal veszi körül, így létrejön a belülről oszlopokkal tagolt körüljáró.
A San Vitale-székesegyház melléképülete a 440-ben épült, híres Galla Placidia síremléke, vagy más néven a Galla Placidia mauzóleuma (Mausoleo di Galla Placidia), melyet maga a császárnő építetett. Görögkereszt alaprajzú, az ókori mozaikkultúra emlékei láthatók falain, melyet aranyburkolat fed. A nevezetes hölgy Theodius lánya volt, akit a gótok elraboltak, majd Athaulf királyhoz adtak feleségül. Miután a férjet megölték, őt hazaküldték. Később II. Constantinus császár felesége lett. Annak halála után pedig uralkodónő. A mauzóleum sírjaiban Galla Placidián túl, III. Valentianus és III. Constantinus nyugszanak.
Galla Placidia mauzóleuma
 A ravennai épületek legtöbbje az 5. század elején a római – milánói ókeresztény hagyományokat folytatta. Ehhez az épülethez kapcsolódik a Galla Placidia-mauzóleum, mely nagyrészt a milánói irányzathoz igazodott.
Galla Placidia Theodosius lánya volt, akit a gótok elraboltak és feleségül adták Athaulf királyhoz (410-ben). Miután férjét megölték, őt hazaküldték. Később feleségül ment III. Constantius császárhoz. Annak halála után uralkodónő lett (421-450).
A síremlék 440-ben épült, maga a császárnő építtette. Görögkereszt alaprajzú, centrális elrendezésű mauzóleum. Az ókori mozaikkultúra emlékei láthatók falain, melyet aranyburkolat fed. A sírokban III. Valentianus, III. Constantius és Galla Placidia nyugszanak.
Galla Placidia mauzóleumának alaprajza még nyomon követhető Theoderik síremlékén és az Ariánus keresztelőkápolnán – ugyancsak Ravennában.
·         A San Apollinaire Nuovo-bazilikát (Basilica di Sant’Apollinare Nuovo) az ariánus gótok építették, két fala 24 látványos oszlopon fekszik, mennyezete a 17. századból való. Híres ravennai mozaikjai Krisztus élettörténetét ábrázolják szüzek és mártírok társaságában, illetve a bejáratnál megjelenik a kikötő és Theoderik palotája is.


 A ariánus templomot a keleti-gót király Theodorik emeltette saját sírkápolnájának a 6. század első negyedében (így van lejegyezve a Liber Pontivicalisban) A templom eredetileg Kr.u.504-re van datálva. A kiegészítő Nuovo jelzőt azért kapta a templom, hogy megkülönböztessék egy másik kisebb és régebbi templomtól, amelynek San Apollinare in Veclo volt a neve.
A homlokzatot ma egy 16. századból származó márvány oszlopsor takarja el. A cilinderformájú, 38 méter magas harangtorony a 9. vagy 10. századból származik. Az alsó szinten egyíves, a felsőbb szinten kétíves, legfelül pedig háromíves román korszakbeli ablakok találhatóak, ennek következtében a torony karcsúbbnak tűnik.
Belül (42 × 21 m) három hajóból áll, 24 korinthoszi oszlop. a 16. században az oszlopokat 1,2 méterrel megemelték. Az apszist 1950-ben felújították. Valószínű, hogy eredetileg mozaik díszítette, amely azonban egy 7. századi földrengés során elpusztult. A mostani kazettás mennyezet a 16. századból származik, és az eredeti mennyezetet helyettesíti.
A mai mozaik nagy Nagy Teoderik idejéből származik. 13 négyzet található minden falon, amelyek Jézus életének részelteit mutatják be. Balra látható a 22 szűz processziója aranyszövésű tunikában fehér fátyollal, akik a három királyokat követik. Ők a trónoló, Jézust ölében tartó Máriához sietnek. A jobb oldalon a 26 mártír processziója látható, akik egyszerű fehér köntöst hordanak. Csak az elöl haladó Szent Márton öltözött lilába a templom patrónusaként. A mártírok Krisztushoz közelednek, aki angyalok között trónol. Krisztus kezében 1860-as restauráció óta van jogar. Eredetileg nyitott könyvet tartott a kezében Ego sum Rex gloriae (Én vagyok a dicsőség királya). Figyelemreméltó még a mozaik, amely a templom bejárata fölött Theoderik palotáját illetve a város Classe nevű kikötőjét mutatja.
·         A Battistero Neoniano ortodox keresztelőkápolna nyolcszögletű, kupolás épülete a római időkben vízvezeték elzáró fürdő volt. Római stílusú kupolamozaik díszíti, mely Krisztus keresztelésének állít emléket antik felfogásban. Az egyházat jelképezve megjelenik rajta a tizenkét apostol alakja és templomi helyiségek ábrázolása is. Az ablakok arabeszkjei közt próféták láthatók.
·         Az Érseki kápolnát (Cappella Arcivescovile) világhírű műemlékkel bíró múzeuma teszi turistavonzó célponttá. Falai közt őrzik Maximianus császár trónját, mely az 5. századból származik, alexandriai vagy bizánci munka.
·         A ókeresztény emlékek sorában az utolsó, a San Apollinaire-bazilika (Basilica di Sant’Apollinare in Classe), mely a 6. század első felében épült, szintén díszítőmozaikjai és márványszarkofágjai emelik példátlan értékűvé.

 Számomra az utazás egyik fénypontja volt Ravenna. Lehet, hogy most több lett a leírás, de Ravennának ez a lényege: az ókeresztény emlékek, melyek méltán kerültek fel a Világörökség tagjai közé.

Innen utam az este folyamán Riminibe vezetett, ahol előzetesen lefoglaltam két éjszakát egy tengerparti hostelbe. A vasútállomástól gyalogosan is el lehet jutni, de a 11-es troli/busz is arra jár.
Ie. 268-ban az Ariminus folyó szájánál, azon a területen, ahol korábban etruszkok, görögök és gallok laktak, a rómaiak alapították kolóniát Ariminum néven, melyet valószínűleg a közeli folyóról, az Ariminusról (ma Marecchia) kereszteltek el. Rimini afféle védőbástyája volt a rómaiaknak a területre özönlő gallok ellen, s egyben kiindulópontja a további terjeszkedésnek, mely a Padana-síkság felé tört. Rimini közúti csomópontban feküdt, közép és észak-Olaszországot kötötte össze, megnyitva a tengeri és folyami kereskedelmet.
A város ókori emlékeinek sorából többek közt Augustus diadalíve emelkedik ki, a közel 10 méter magas és 9 méter széles kapu Kr. e. 27-ben épült. De ide sorolhatnánk a Marecchia folyón átívelő Tiberius-hidat is, melyet Augustus császár uralkodása alatt, 14-ben kezdtek építeni, majd 21-ben, Tiberius uralma alatt fejeztek be. A híd ma is összeköti a városközpontot a Borgo San Giulianóval és a Via Emilia és Via Popilia utakon át, északra vezet. Isztriai kőből készítették, öt boltíve hatalmas pilléreken támaszkodik. Vagy a második századból származó Amfiteátrumot, melyet 60 árkádjával, kétsoros lelátójával eredetileg az ősi partvonalra építettek. Ellipszis alakú, tengelye 117 x 88 méter. Arénája alig marad el a legnagyobb római amfiteátrumé mögött, az építmény, akár 15 ezer látogatót is fogadhatott.

Augustus diadalíve
Tiberius hídja
 San Guilano vértanú temploma ad otthont Veronese híres festményének, mely a szent önfeláldozását tanúsítja. Valamint Bittino da Faenza alkotásainak, melyek a szent életének jelentős epizódjait elevenítik fel. A városháza is büszkélkedhet egy kisebb, de ugyancsak értékes galériával, ahol Bellini festményei mellett Tintorettóét is megcsodálhatjuk. Ugyancsak itt találjuk az 1677-ben alapított könyvtárat, mely értékes kéziratokat őriz. Az 1418-ban épült San Fortunato templom pedig Vasari A bölcsek imádása című festményének ad otthont. A kultúra barátainak egyiket sem szabad kihagyni.
Felkereshetjük Sismondo várát, a Rocca Malatestianát, melyet később börtönként használták. Vagy az 1204-ben épült Palazzo dell’Arengo e del Podestàt a bírói testület és a polgári közigazgatás székhelyét. A 14. században a mindenkori podesta rezidenciája is idekerült. A 16. század végén alakították át. Ahogy az egykori székesegyház, a Santa Colombo harangtornyát sem érdemes kihagyni.
Amint a nap lemegy, Rimini utcái is életre kelnek, az álló nap békésen napozókból estére harsány mulatozók lesznek. Az éjszakai élet különösen pezseg errefelé, ami nem is csoda, elég csak belegondolnunk, a csodaszép tengerpart mentén bárok tucatjainak sora húzódik.
Bármi hihetetlen, amin sokan meglepődtek, de a tengerpartra nem jutottam el. Igaz, a kinézett hostel kb. 100 méterre feküdt a parttól, de engem nem vonzanak egész egyszerűen a tengerpartok.

San Marino
Útközben már messziről magasodott elém a Monte Titano hegye. Serravallén és Borgo Maggiorén keresztül haladva araszolt felfelé az autóbusz. San Marino városközpontjában egy lifttel lehet felmenni magába a városba. Onnantól viszont csak gyalogosan lehet közlekedni a városban. Látnivalókban bővelkedik a város, igaz, nem sok, de azért akad pár történelmi emlék.
A fővárost az alap sztori szerint egy Máriusz nevű kőfaragó alapította a IV. században a Titán-hegyen, ami aztán évszázadok során szépen gyarapodott, míg elnyerte mai formáját. Korrekt és dekoratív várfal húzódik körbe a 750 méteres magaslaton, a középkori itáliai stílusjegyeket magán hordó őrtornyokkal.
Mivel az ország fővárosa San Marino egy hegycsúcson helyezkedik el, ezért a több szintes építkezés adta magát. Sok-sok lépcső, hol enyhén, hol durván emelkedő utak. Már maga az "újváros" szép rendezett, viszont amint elérjük a forgalomirányító őrnek a bódéját, és vele szemben a Világörökség emléktáblát (mely címet 2008-ban szerezte meg), onnantól az óváros pazar látványt nyújt. A souvenir árusoktól eltekintve olyan, mintha pár évszázaddal visszautaztunk volna az időben. A bejárattól jobbra egyből a fegyvertár fogad minket, kicsivel feljebb a múzeum, mely semmi extrát nem nyújt, mégis érdemes bemenni.
Pár szinttel feljebb van San Marino főtere, a Köztársaság tér. Ide épült fel a kormányzósági palota (Palazzo de Capitani), és a Palazzo Publico, vagyis a városháza. Ide kis belépődíj (3-3€) ellenébe is be lehet menni, csak azt nem tűrik, ha a honatyák bársonyszékébe leülünk. Nekem szerencsém lett, mert az egyik őr végigvezetett az épületben, igen részletesen bemutatva az ország történelmét.


  A Köztársaság tértől szintén nem messze (kicsit feljebb) található az ország - szerintem - legszebb szakrális épülete, a San Marino bazilika. Oszlopos homlokzatú, tehát klasszicista.
Ha távolról szemléljük a Monte Titanot (márpedig általában így szokták, hiszen innen származó fényképek zöme úgy készül), akkor látható három torony (Cesta, Guaita, Montale). Szerintem bátran lehet hívni őket a városállam jelképének is. Az egyik egyben a börtön is volt.


 Hihetetlen szép panoráma jutott az itt lakóknak. Valószínűleg nem lenne oly nagy szám San Marino, ha nem lenne törpeállam. Legalábbis nem keresnék fel ennyien. De aki itt a környéken, annak mindenképen érdemes legalább egy fél napot rászánni, hiszen Riminiből busszal alig 1 óra az út.

Összességében nagyon jó 4 napot öltöttem újfent Olaszországban. Minden téren megérte kimenni: konferencia és programok tekintetében is.

További képek: 

A bejegyzés trackback címe:

https://alitraveling.blog.hu/api/trackback/id/tr456099128

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Alitraveling a Facebookon

Leírás

A blog az utazásaimról szól, ahol megfordulok a világban :)
Az utóbbi időkben ez bővül a túra beszámolókkal.  

>

Alitraveling posztjai a nagyvilágból :)

TÁMOGASD AZ OLDALT:

Google translate

Látogatóim

Flag Counter