Vietnam vége - a Mekong-delta

Utolsó vietnami helyszínem a Mekong folyó deltájához vezetett. Először lehet, hogy furán hangzik, hogy egy deltán mit lehet nézni, főleg három napon keresztül, de majd a blog bejegyzésből kitűnik, hogy bőven akad is látnivaló, érdekesség.
A Delta Tours-on keresztül mentem ide is, hasonlóan, mint előző nap a Cu Chi alagúthoz. A szállás velük állt kapcsolatban, és ugyanannyiba került, mintha más irodával mennék, de így nem kellett utánajárni semmit sem, hanem ők elintéztek mindent. A szervezés tényleg profi volt. Elég borsos árat fizettem: 85 US$, de ebből $56 a túra, $18 a hajó Kambodzsába, és $11 a busz Phnom Phem-ből Siem Reapba. A vízum nem volt benne egyedül.
Egy kisebb busszal mentünk az elején. Kb. egy – másfél óra volt, mire mindenkit összeszedett a busz Saigonban (egy 5 milliós nagyságú városban eltelik bőven így az idő). A busz a kikötőben tett le minket, ahol átszálltunk egy „gyors hajóba”. Ti. itt kétféle hajó létezik a hosszabb utakra: a lassú és a gyors. Ezzel kb. három óra alatt tettünk meg 80 km-t az első állomásunkig. My Tho nevű kis településen álltunk meg először. Vagyis attól kb. 200 méterre a vízen. Az utolsó méterekre kifogyott a benzin a hajóból, így sodródtunk az árral. Már azt hittük, hogy Titanic 2 leszünk, ugyanis erőteljesen közelítettünk három álló hajó felé. De mielőtt „becsapódtunk volna”, felfogott minket a gaz. A Mekong ugyanis tele van mindenfélével. Mivel nagy a sodrása a folyónak, és Ázsia egyik leghosszabb és legnagyobb folyamú folyói közé tartozik, így mire eléri a vietnami részt, addig felszed mindent. Pl. hordalékokat, fákat, növényzetet és természetesen szemetet. Az emberek, akik a part mentén élnek, ebben mosnak, fürdenek, így el lehet képzelni, hogy milyen lehet. A guide is megjegyezte, hogy vannak részek, ami ki van építve fürdésre, de ő nem javasolja… Megfogadtuk a tanácsát.
A túra érdekessége volt még, hogy végre nem voltam egyedüli magyar. Összefutottam két hazánkbelivel, Laurával és Pállal, akik Ausztráliában éltek egy évig, és hazafelé tartva megálltak Vietnamban szétnézni egy kicsit. Jó volt, hogy lehetett magyarul is beszélni két és fél napon keresztül, nemcsak angolul. Jó társaság gyűlt össze, de erről majd később.
My Tho-nál az egyik legszélesebb a folyó. Kb. 3-4 km széles. Itt van Vietnam legnagyobb kikötője is. A nemzetközi forgalom itt fut be. Mi is láttunk hatalmas tankereket, utasszállító hajókat.
Itt mi is átszálltunk egy kisebb hajóba. A csatornákba ugyanis az addigi hajónk nem tudott volna bejönni. Több száz sziget van a Mekong deltájánál, de mi ezek közül csak párat látogattunk meg. Az első sziget a Dragon Island volt. Gyönyörű lagúnás környezetben fekszik. A nagy meleg elől hűsítő volt a fák alatt hajózni, majd a szigeten pihenni egyet. Innen kézi evezésű hajón mentünk át). az Unicorn Island-re. Itt van a delta, de egész Vietnam legnagyobb méztermelő vidéke. Megnéztük, hogy hogyan készül a méz, a folyamatot, ill. a kaptárakban a méheket. Tényleg nagyon finom, másabb, mint az otthoni. Teában kóstoltuk meg. Lehetett vásárolni is, de egyrészt nem adták olcsón, másrészt meg nem volt kedvem cipelni még egy hónapon keresztül. Az ebédet is ezen a szigeten fogyasztottuk el. Pállal bevállaltunk egy különleges halat. Egyikünk sem hallott még róla: elefánt hal (képek között fent van). Nagyon finom volt, és hatalmas is. Kétemberes a hal, de így is mondták előtte. A felszolgálás is érdekes volt. Állványon hozták ki, és rizspapírba kellett a hal húsát becsomagolni, és azzal együtt megenni. A harmadik sziget nevét nem tudom, de a település neve Ben Tré. Ez a sziget a kókusz termesztéséről nevezetes. Rengeteg kókusz van a szigeten, amit többféle módon dolgoznak fel. Csinálnak belőle kókusz csokit. Ezen belül is van fehér, csokis, mogyorós és pisztáciás. Kókusz likőrt is készítenek belőle. Ha nem telt volna el az idő, akkor kerékpárral is be lehetett volna járni a környéket, de az ebéd után ill. a nagy meleg miatt erről lemondtunk.
Innen átszeltük keresztbe a Mekongot, ami kb. 5 km széles és nagyjából 40 percet vett igénybe. A csomagok is ebben a hajóban voltak már. A hajóból jól lehetett látni a Mekongon átívelő hidat, amiről később derült ki, hogy Ázsia harmadik és Vietnam leghosszabb hídja a maga 16 kilométerével. A partról kb. 3 óra buszozás várt ránk. A szállás egy Hotelben volt Can Tho településen a Mekong partján. Jól felszerelt volt, főleg, hogy ingyen wifi is volt. :D Este megint egy különlegességet ettem: régóta szerettem volna kipróbálni a kígyó húst, de eddig nem volt rá lehetőség. Nem is nagyon láttam előtte. Itt menüben lehetett enni. Előételnek kígyó volt mártással, főételnek pedig szintén kígyó, de ez feldarabolva. Érdekes és fura íze volt, de nem mondtam volna meg róla, hogy kígyó, hogyha nem tudtam volna róla. Egyszer jó volt, de nem ez lesz a kedvenc húsom. J
Második nap Can Tho-ból indultunk a hajóval a környék nevezetességeit megnézni. Ezen a környéken a rizsfeldolgozás a fő iparág. A megtermelt rizst lehozzák ide, ahol feldolgozzák ill. rizspapírt állítanak elő belőle. Mielőtt azonban ezt elértük volna, megnéztük délkelet Ázsia legnagyobb úszó piacát Cai Rang közelében. Ezt szó szerint úgy kell elképzelni, hogy a pia hajókon van. Van egy hatalmas rúd, amire fel van húzva mindegyik gyümölcsből egy, hogy mit árul. Az árusok a hajóikkal járják a vizet, így kínálva a portrékáikat. A vevők is hajóval mennek be. De vannak olyanok, akik csak egyféle terméket árulnak, de abból több mázsát, és több hónap alatt adják el. Én egy ananászt vettem.
Innen az állomásunk egy rizspapír készítő üzembe vezetett. Ez is érdekes volt, hogy a rizsből hogyan lesz papír. A rizst megmelegítik, majd főzik egy darabig, míg folyékony nem lesz. Ezután a rizs külső héjával felfűtött melegítő lapra teszik, ahol két percig van rajta. Ez a folyamat hasonló a palacsintához. Ott is a folyékony lét szétkenjük a tálban. Itt is ez történik. Egy percig szabadon, majd egy percig fedő alatt. Egy másik személy utána leveszi, és bambuszból készült lapokra teszik, majd két óra elteltével kiteszik a napra száradni. Ezután már csak a darabolás van hátra, és kész.
Következő állomásunknál betekintést nyertünk, hogy a leszedett rizsből hogyan lesz olyan rizs, ami már fogyasztható. Vietnam a világ második legnagyobb rizstermelő országa Thaiföld után. Ez új infó volt, bennem az volt, hogy Kína vezet. De az már csak a harmadik, a negyedik pedig Indonézia. Öt folyamaton megy keresztül a rizs, mire eléri a végső, fogyasztható állapotát. Szűrik, tisztítják addig, majd zsákokba pakolva importálják. Mivel a Mekong itt van, így a szállítás is könnyebb. Vietnam legnagyobb rizs felvásárlója Ausztrália. Oda exportálják a legnagyobb mennyiségben.
Visszatértünk a szállásra, felvettük a cuccokat, majd újabb 2 és fél órás buszozás következett. De megérte. A naplementére értünk a Mekonghoz. Hajóval mentünk újabb három órát, de a szúnyogok miatt nem lehetett annyira élvezni az utat. A hajó teljes egészében ki volt világítva, ami vonzotta őket. Mikor már elviselhetetlen volt, szóltunk, hogy kapcsolják le, mert ez így kibírhatatlan volt. A sötétben már jóval kevesebb volt. Késő estére értünk egy úszó hotelbe. Elég szegényes volt, de a célnak megfelelt. Szúnyogháló volt szerencsére. A hajón rázódott jól össze a társaság. Már aki itt maradt. Ugyanis volt, aki csak egy ill. két napos útra jött. Három naposra kevesebb, ill. a többsége úgy, mint én, hogy innen megy tovább Kambodzsa felé. ¾-e folytatta az utat Kambo felé. Lauráék csak a három napos útra jöttek, hiszen nekik augusztus 3-ára Szingapúrban kellett lenniük. Onnan megy a gépük haza. Harmadik nap reggelén ellátogattunk egy halfarmra. Ez nem volt egy nagy „was is das”. Ellenben Vinh An csatornán mentünk fel An Gang városába. Ennek az érdekessége van: itt van a legnagyobb iszlám közösség Vietnamban. Kb. 4-5 millióan gyakorolják az iszlámot Vietnamban. Ez volt az első, és így az utolsó mecset is, amit vietnami utam alatt láttam.
Itt vált el az utam Páléktől. Mi mentünk tovább hajóval Kambodzsa felé, míg ők vissza Saigon felé.

Összességében Vietnam egy nagyon érdekes ország. Két hetet töltöttem el, de ha még jobban megszeretné ismerni az ember, akkor újabb két hét kellene még. Teljesen más az északi rész, mint a déli. Én északról jöttem le dél felé. Az emberek nagyon kedvesek és rendesek. Nyoma sincs már a háborúnak, leszámítva azokat a helyeket, amiket direkt múzeumokká alakítottak át. Az USA-val is megbékéltek már, hiszen rájöttek, hogy a gazdaság és kereskedelem szempontjából szükségük van rá. 

A bejegyzés trackback címe:

https://alitraveling.blog.hu/api/trackback/id/tr676099154

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Alitraveling a Facebookon

Leírás

A blog az utazásaimról szól, ahol megfordulok a világban :)
Az utóbbi időkben ez bővül a túra beszámolókkal.  

>

Alitraveling posztjai a nagyvilágból :)

TÁMOGASD AZ OLDALT:

Google translate

Látogatóim

Flag Counter