Brunei – egy csöppnyi szultánus
Ha valaki megkérdezné, ki a világ leggazdagabb embere, bizonyára legtöbben azt válaszolnánk, hogy egy szoftver óriáscég tulajdonosa. Pedig nem. A leggazdagabb ember a világon Brunei Szultánja. De honnan ez a mérhetetlen gazdagság? A Borneó északi részén fekvő kicsi ország uralkodójának kezében összpontosul ugyanis az 1975-óta kitermelt kőolajból származó összes bevétel.
Vajon mi csábíthat egy magyart a csöppnyi borneói országba? Egy kis európai ország lakójaként arra voltam kíváncsi, hogy milyen lehet ez a hazánknál 16-szor kisebb iszlám ország. S bár bonyolult hivatalos engedélyezési procedúrán kellett átvergődnöm, végül közelebbről is megismerhettem a „béke lakhelyét“, ahogy az brunei hivatalos szlogenjében szerepel.
„Selamat Datang“ malájul azt jelenti, „Isten hozott!“. Bruneiben ezt halljuk mindenütt, még az útlevél ellenőrzéskor is, ami viszont csupán pár percet vesz igénybe.
Bruneibe érkezve igazi dél-kelet ázsiai időjárás fogadja az embert: 35 oC meleg és legalább 90%-os páratartalom. Így még a reptér előtt parkoló taxikig is nagy küzdelem eljutni a bőröndjeinkkel. S miközben a taxisofőr mosolyogva hallgatja az európai kiejtéssel bizonyára viccesen hangzó címet, minden kapkodás nélkül indul neki a fővárosba tartó útnak. Alig 15 perc múlva már Bandar Seri Begawan szívében találtam magamat. Brunei fővárosa egy kis gyöngyszem a maga 60 ezer lakosával, melynek fele a cölöpökre épített Kampong Ayer-ben lakik, és csak a másik 30 ezer ember él az igazi szárazföldön.
Első utam a hoteltől néhány percnyire található nagymecsethez vezetett. Minden mohamedán országban fontos - ha nem a legfontosabb - találkozóhely a mecset. Még akkor is, ha az ember külföldi. Így aztán én is rögtön alkalmi ismeretséget kötöttem egy mosolygós fiatalemberrel. Sham egyszerűen rám köszönt és megkérdezte, honnan jöttem. (Közép-Európa bőven elég meghatározásnak bizonyult, mert a kis Magyarországot persze alig ismerik errefelé.) Hirtelen köttetett barátságom folytán pár perc múlva már a szultán palotája felé autóztunk.
Az épület a város mellett, egy pálmaliget kellős közepén található, óriási kerítéssel körbevéve. A kapunál a fegyveres őrök intettek, hogy ne is lassítsunk. Bruneiben ugyanis csak néhány dolog tabu, de ezek egyike maga a Szultán, akit engedély nélkül még megközelíteni is lehetetlen. Palotájában összesen 1778 szoba van, 257 mellékhelyiséggel. A szobákban 51.000 villanykörte világít, összesen 564 csillár található, a közlekedést pedig 18 lift és 44 lépcső szolgálja.
A trónterem igen fényűző a 12, egyenként egy tonnás csillárral. A 4 trónus egy 18 méteres boltív előtt áll, mely 22 karátos arannyal van beborítva. A királyi bankett teremben 4000 ember fér el egyszerre, az imateremben pedig 1500. A földalatti garázsban többszáz luxusautó áll. A palota, melyet malájul Istana Nurul Iman-nak hívnak, már távolról jól felismerhető arany kupolájáról.
A palotától szintén negyedórás autózással a világ egyik legérdekesebb vidámparkjába érhetünk. A Jerudong Playgroundban szinte az összes játék és szórakozás ingyenes, a napnyugtakor megszólaló ima után nyit, és késő éjszakáig szórakoztatja a közönséget. A kedvelt szórakoztató parkot - melyben természetesen az összes modern, a világon máshol is látható játékot kipróbálhatjuk - maga a szultán építtette.
Bruneiben egyébként igen magas az életszínvonal. A benzin 50 Ft-nak megfelelő literenkénti összege itt szinte figyelmet sem érdemel. A diplomások kéthavi fizetésükből új autóra tehetnek szert, de a lakás, vagy ház vásárlása még a középosztály tagjainak sem jelent különösebb gondot. A Szultán gondoskodása kiterjed a szegényebbekre is, akik így szociális lakásokhoz juthatnak, vagy nagyon hosszú lejáratú kiskölcsönökhöz. Az oktatás és az egészségügyi ellátás ingyenes. Nagyon sok indonéz vendégmunkás dolgozik az országban, persze ezt csak munkaengedéllyel tehetik. Ők a kevésbé népszerű állásokat töltik be, de jóval magasabb fizetésért, mintha otthon dolgoznának.
Egyik délután a mecset mellett például megismerkedtem egy középkorú indonéz férfival, aki éppen a város alkalmazásában állt. Markológéppel dolgozott, és ebből a munkából nyolc gyermekét tudta gond nélkül eltartani. Hat közülük ott volt vele a mecsetnél az esti ima előtt, így módomban állt egy kicsit elbeszélgetni velük is. Nem volt nehéz, mert mindegyik csemete tanult angolul az iskolában. Ruhájuk tiszta, rendezett volt, és elmondták, hogy nagyon szeretnek Bruneiben élni.
Bandar Seri Begawanban, a nagymecset előtt láthatjuk az ország egyik ősi hagyatékát. Itt, egy széles lagúnában áll a régi idők dzsunkájának (királyi bárka) másolata. Az eredetit az 1500-as években Korán olvasóversenyek megrendezésére használták. A mostani már nem fából, hanem betonból és kőből épült, mégis kecses vonalaival felhívja magára a figyelmet. Az Omar Ali Saifuddien mecset a város szívében áll. Brunei 28. Szultánjáról, a most uralkodó szultán apjáról nevezték el.
A cipőt levéve, a rövid ujjú ruhára egy leplet borítva bizonyos alkalmakkor (a napi 5 ima szigorú rendjéhez igazodva) nem mohamedánok is bemehetnek a mecsetbe. A belső egyszerű, mégis lenyűgöző: a padló és a falak a legjobb olasz márványból készültek, az ólomüvegek Angliából, míg a padlót burkoló szőnyegek Szaúd-Arábiából és Belgiumból származnak. Az épület díszítésekor 3,5 millió velencei mozaikot is felhasználtak. A 44 méter magas minaretbe gyalog és lifttel is feljuthatunk. A páradús estéket az épület melletti szökőkutak teszik kellemessé.
Rövid sétával hamar elérjük a Sungai Kedayan folyót, melyen egy gyaloghíd is átvezet a Kampong Ayer nevű, cölöpökön álló városrészbe. Erről az első feljegyzéseket Magellán krónikása, Pigafetta készítette 1521-ben. A cölöpváros érdekes keveredése a múltnak és a jelennek. Kampong Ayer-re nagyon büszkék az itt élők. A városban - melynek saját iskolái, boltjai, mecsetei is vannak, - a cölöpökre épült, fából készült járdákon sétálhatunk, akár csak a nap mint nap itt közlekedő helyiek.
Bár a rozoga faépületek láttán kételkedik a látogató, a több szobás „lábas-házakban“ bizony telefon, áram, légkondicionáló van, s azt is biztosra vehetjük, hogy mindegyikben színes TV-t nézhetnek a lakók. Műholdról a környező országok adásait, de az összes nagyobb adót is lehet fogni, köztük az ismertebb hírcsatornákat. Így a brunei polgár napra kész lehet a világpolitikából és a gazdaságból is, nem beszélve a sportról, amit az itteniek különösen kedvelnek.
A víz fölött lebegő házakat látva feleslegesnek tűnik, de a Kampong Ayer-ben lakóknak is van autója. Persze előbb csónakkal vitetik magukat a partig, ahol beülnek egy japán négykerekűbe és indulnak dolgaikat intézni. Este pedig újból a parton parkolnak. Ha nincs kedvünk sétálni, a folyón száguldozó vízi taxik 25 dollárért vittek körbe egy komplett vízi városnézésen.
A „szárazföldi“ városba visszatérve a 2-3 emeletes házak között néhány nagyobb épületet is láthatunk, melyek a legmodernebb technikával készültek. De a mecsetnél magasabb épület nem születhet a városban. Egy bank impozáns toronyháza nemrég azért volt kénytelen leállítani az igencsak előrehaladott munkálatokat, mert magassága félkész állapotban is elérte a mecsetét. Amíg nem rendezik az engedélyeztetést, az építkezést felfüggesztették. Ennek ellenére néhány szép új épület is találunk az amúgy nagyon kicsi belvárosban. Egy modern nagyáruház, a Yayasan Komplex alig néhány éve nyílt meg a mecset tőszomszédságában: a magassági előírásoknak megfelelve az élelmiszer osztályt a föld alá telepítették, míg felszíni emeleten minden egyéb kapható.
Az ország jó gazdasági helyzetének köszönhetően aránylag sok indiai, maláj és kínai kereskedő is letelepedett, a kisebb boltok az ő tulajdonaikban vannak. A közbiztonság annyira jó, hogy az autólopás az ország kis mérete miatt szinte kizárt. Sok gépkocsit a tulajdonosa járó motorral hagy az út mellet, míg bemegy egy boltba, hogy a légkondicionáló addig is hűtse az autó belsejét.
A helyi és egyéb dél-kelet ázsiai ételek kipróbálására rengeteg lehetőség adódik. Sok apró étterem sorakozik egymás mellett a belvárosban, ezekben főleg kínai, indiai és filippin ételek kaphatók. A híres Tamu Kianggeh a heti piac, ahol sokféle gyümölcs, keleti fűszerek, de még madarak is kaphatók. A külföldit szívesen látják, és nem próbálnak rásózni mindenfélét, ellenben örömmel válaszolnak a kérdésekre, főleg a fiatalabbak, akik jól beszélnek angolul. A politika Bruneiben nagyon egyszerű: az ország uralkodója maga a Szultán, aki egyben a miniszterelnök (1984, a hivatalos függetlenség óta), a védelmi- és pénzügyminiszter is. A parlament épülete a belvárosban található, magas pálmákkal övezve.
A Szultán, Haji Hassanal Bolkiah Mu'izzaddin Waddaulah, az ország 29. uralkodója. 1945. július 15.-én született Bandar Seri Begawanban. Iskoláit Bruneiben, Malajziában és a Királyi Katonai Akadémián, a nagy-britanniai Sandhurstben végezte. 1961-ben lett herceg, majd 1968 augusztusában meg is koronázták a helyi tradícióknak megfelelően. Két felesége és tíz gyermeke van. A világ leggazdagabb embereként számon tartott uralkodó nagyon figyelmes és gondoskodó alattvalóival. Számos szociális vívmányt léptetett életbe, persze figyelembe véve a napi 163 ezer hordó kitermelt kőolajból származó bevételeket, ez nem is jelenthet gondot. Az infláció alacsony, 2,7%, de a munkanélküliség sem magas, mindössze 4,9%, s ezt az arányt is az ország belsejében lakó indián törzsek emelik ilyen magasra, mert ők „statisztikailag“ nem dolgoznak.
Hétfő délelőtt Chan elvitt minket a Muara partjai mellé. A városka panorámája is pazar: innen átpillanthatunk Labuan szigetre, amely a filmből jól ismert Sandokan kalózvezér rejtekhelye volt.
Brunei négy megyéből áll. A negyedik, Temburong külön érdekessége, hogy nem csatlakozik szervesen Bruneihez: valójában egy öböl, mely Malajziától választja el országot.
Visszafele Kuala Lumpurból a Royal Brunei Airlines gépei a legmodernebbek közé tartoznak, és a sokat emlegetett barátságos viselkedés a gép személyzetére is jellemző. A felszállás előtt - talán egyedüliként a légitársaságok között - videóról vetített ima fohászkodik Allahhoz, védelmet kérve az utasokra. S meg kell hagyni, megnyugtató érzés ez még a nem mohamedánoknak is.
Ha utam végén néhány szóval kellene jellemeznem Bruneit, ezt a csöppnyi borneói szultanátust, azt mondanám: víz, béke és iszlám. Víz, mert ebből nagyon sok van errefelé, s ez adja főváros sajátos képét és életformáját. Rendíthetetlen a béke és a nyugalom, mert ez páratlanul barátságossá teszi az utazó szemében az országot és az itt élőket. Végül az iszlám, mert e vallás nem csupán Brunei múltját, történelmét és kultúráját határozza meg, hanem élő mindennapjait is.

A bejegyzés trackback címe:

https://alitraveling.blog.hu/api/trackback/id/tr496099158

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Alitraveling a Facebookon

Leírás

A blog az utazásaimról szól, ahol megfordulok a világban :)
Az utóbbi időkben ez bővül a túra beszámolókkal.  

>

Alitraveling posztjai a nagyvilágból :)

TÁMOGASD AZ OLDALT:

Google translate

Látogatóim

Flag Counter