2012. már 21.

Bologna-Málta-Amszterdam - 2. rész

írta: alimail
Bologna-Málta-Amszterdam - 2. rész

(Megj: első rész itt olvasható. Az előzmények miatt mindenképp ajánlott)


Szóval ott hagytam abba az előző posztot, hogy este megérkeztem Vallettába. Annyi erőt még vettem magamon, hogy a környéket felfedezzem. Kíváncsi voltam, hogy milyen éjszaka kivilágítva a város. Nagyon tetszett, ahogy az ódon épületeket megvilágították. Egy vacsora, aztán alvás lett a vége. 


3. nap:
A mai napon sem volt időm unatkozni. Egy fix program volt, hogy du-n 3 órára a Hypogeumhoz kell érnem. Onnan nem késhetek. Ez alapján kellett a tervet, programot összeállítani. Dél felé vettem az irányt: Dingli volt a célpont. A templom ezüst színű kupolája már messziről látszódott. Nem is ez a legfőbb látványosság, hanem a közelben levő sziklák, mely a városka nevét viseli: Dingli-sziklák. A partról innen is jól látszódott az 5 km-re levő Filfla szigete, mely nem látogatható; madárrezervátumként működik. Ahogy lenéztem a sziklákról, olyan érzésem támadt, mintha a tengerpart csak egy "köpésnyire" lenne. Azonban ennél picit messzebb, mert közte jól megfigyelhetők voltak a teraszos földművelések. A sziklákon egy magányos kápolna is hever, mely a sziget legmagasabb pontján - 253 méter - épült. 

Magdalena-kápolna 
Kilátás a sziklákról
A szikláktól Rabat felé vettem az utat. Két épületet azonban kívülről lefotóztam. Sajnos egyik sem látogatható: az egyik a Verdala-palota, amely annak idején Verdala nagymester fényűző palotája volt. Ma a palota az elnök egyik fő rezidenciája. A másik az Invizítorok nyári palotája. Évekig elhagyatott volt, azonban mára ez lett a miniszterelnök hivatalos lakóhelye. Mindketten jó ízléssel választottak maguknak munkahelyet. 

Verdala-palota

Inkvizítorok nyári palotája
Rabat és Mdina szerintem Málta - de Közép-Máltának mindenképp - két legszebb és legérdekesebb települései. A római korban a két város egy várost alkotott, de az arab hódítás során egy vizes árokkal kettéválasztották a várost, azzal a céllal, hogy Mdinát védjék, így Rabat peremkerületté vált. Rabat középkori városfalak között búvik meg; viszonylag nagy kiterjedésű. Mint ókortörténész számomra az egyik legérdekesebb a Domus Romana, melyben ma egy múzeum működik, de valaha római villa volt. Gyönyörű mozaikok díszítik a padlókat. A városnak mégsem ez, hanem Szent Pál temploma és barlangja a fő vonzereje. A rabati Szent Pál-templom Málta egyik legrégebbi keresztény temploma. A templomhoz csatlakozó kápolna alatt található Szent Pál barlangja. A máltaiak szerint Szent Pál hetekig élt ebben a barlangban, és innen hirdette a kereszténységet. Egy másik elképzelés szerint azonban ebben a barlangban volt bebörtönözve. A barlang hajdan római börtön volt, így esélyes, hogy esetleg ez a történet a valószínűbb.

Domus Romana

Szent Pál barlangja

Szent Pál temploma
Rabati utcakép
Rabatnak ezenfelül még egy komoly látnivalója akad: a katakombák. Több is akad belőlük. A halottakat föld alatti kamrákba való temetésének ötlete a palesztin zsidóktól származik. A keresztények a 3-7. században vették át az ötletet, és hamarosan síremlékeket és kőtáblákat kezdtek vésni. Rabat egész területe alatt ilyen katakombák rejlenek. Két kiemelkedő van, ami látogatható is (van olyan ami nem, vagy pl. pinceként hasznosítanak): Szent Ágota-katakombák és Szent Pál-katakombák. Előbbi egy apró Szent Ágota templom alatt található. Különlegessége, hogy a kriptát gótikus és reneszánsz stílusú freskók díszítik. Utóbbi hasonló a Szent Ágostonhoz, de kevesebb a freskó. Ez a legnagyobb Máltán fellelhető katakombák közül.

Szent Pál-katakomba

Szent Ágoston-katakomba egyik leghíresebb freskója
Rabatban sikerült még egy jó helyen leparkolnom, ahonnan mind a Rabat, mind Mdina elérhető volt gyalog is. Mdinába egy vizes árok felett lehet besétálni a városba. Autósforgalom ki van tiltva, így vagy gyalog, vagy lovaskocsin lehet felfedezni a várost. A város látványosságai a csendes sétányok, a szép paloták, az érdekes múzeumok, és a katedrálisa. A város azon kevés építészeti kiválóságainak egyike, melyet nem a Szent János Lovagrend tevékenységére vezethető vissza. Az arab korszakban kapta a Mdina nevet, mely "várost" jelent. Fő látványossága a katedrális. A festmények és faragványok többsége Szent Pál életének történéseit jelenítik meg. Meg lehet még nézni a Katedrális Múzeumot, a mdinai börtönt, de ami még kiemelkedőbb, az a Palazzo Falson. Kitűnő állapotban maradt fenn ez a normann palota.

Mdinában keverednek a stílusok a középkortól a  neogótikusog

Mdinai utcakép egy sikátorral

Mdina bejárata
Mivel 15-ig még volt időm, így a tengerpart felé vettem az irányt. Itt található Málta egyik leghíresebb strandja. De ahhoz, hogy odáig eljussak, át kellett haladnom Mgarr városán, és ha már itt jártam, akkor megtekintettem Mgarr és környékét. A városka feltűnő jelensége a hatalmas templom. De sokakat nem is ez, hanem két prehisztorikus emlék vonz ide. Engem is ez érdekelt volna, de szerdán csak 12-ig van nyitva a Skorba-templomok, én meg kb. fél 1-re értem oda, így nem tudtam bejutni. Szerencsére azonban kívülről körbejárhatók voltak a templomok romjai. Málta egyik legrégebbi településeként tartják számon.
A másik prehisztorikus templom az innen pár száz méterrel odébb lévő Ta'Hagrat-templom. A romokból viszonylag kevés maradt meg, így még kívülről sem olyan látványos, mint társa. Ennek ellenére mindenképp érdemes felkeresni.

Skorba-templomok

Mgarr

Ta'Hagrat-templomok
Innen már tényleg a tengerpart felé mentem. Lefelé gyönyörűen ment a kis Peugeot, de már ekkor éreztem, hogy visszafelé ezzel probléma lehet majd (be is igazolódott). Ghajn Tuffieha az egyik legszebb tengerpartok közé tartozik. Nem hiába. Számomra is megfoghatatlan volt, hogy hogy tud 200 méteren belül két eltérő part kialakulni. Középen helyezkedik el az Ir-Karraba hegyfok, melyen egy torony található. Innen próbálták meg védeni a szigetet. Ha szembeállunk vele, akkor jobbra tőle található a 2 sorral fentebb írt Ghajn Tuffieha, míg balra tőle egy gyönyörű homokos tengerpart, a Gnejna Bay, amiből nem sok akad Máltán. A napsütés ellenére (kb. 28 fok volt), nem volt lehetőség arra, hogy fürödjek... pedig tervben volt. Az előző pár nap szeles, valamint a múltheti vihar miatt hideg volt még a víz. De a táj kárpótolt mindenért.

Gnejna Bay

Ghajn Tuffieha
Mostat még meg lehetett volna nézni visszafelé Vallettába, de mivel időpontom volt a Hal Saflieni Hypogeumhoz, ahonnan nem késhettem, így elindultam efelé. Időbe is telt mire odaértem, mert olyan emelkedődön kellett felmenni, hogy néha padlógáz 2-es is kevés volt (egy-egy hajtűkanyarban 1-esbe is vissza kellett váltani). A Hypogeum tkp. nem is Vallettában, hanem az onnan 8 km-re fekvő Paolában található egy épület alatt. Mivel még volt fél órám, így a környéket gyalogosan néztem meg. Két napja voltam már itt, így másik irányba mentem el. Ekkor bukkantam egy érdekességre. Láttam egy női börtönt, mellette egy nyilvános WC-t, és a WC-nél ingyenes WIFI. :D Érdekes :D
Egy 9 fős olasz csoporttal voltam, így fértem be ide 10-nek. Az egyik legérdekesebb helyszín volt máltai tartózkodásom alatt. 30 perces videóval kezdődött, ami bemutatta a Hypogeum történetét. Ebből megtudtam, hogy mindössze 1902-ben bukkantak kútásás közben a helyre. Kutatók számára mind a mai napig rejtély, hogy pontosan mire is használhatták. Az általános felfogás szerint egyszerre volt temetkezési hely és szentély is. Az egész világ egyik legrégebbi, azaz 5600 éves és legtitokzatosabb templom együtteséről van szó.  Ez a nekropolissszal egybeépített templomegyüttes idősebb még a titokzatos egyiptomi piramisoknál is. Ezek a bonyolult karéjos építmények, oltárokkal, kapukkal és díszített, vésett köveikkel, az őskori emberek kifinomult szertartásairól és hitvilágról tanúskodnak. A szerteágazó labirintusrendszer területe mintegy 480 m2.  A máltai elődök kovakőből, csontból és sziklákból vésték ki a termeket. Több helyen láthatók a halál rituális színei, a vörös és az okkersárga. A középső szint termeiben fedezték fel az un. "alvó papnőt" - egy aprócska fejjel és széles testtel rendelkező női szobrot, ahogy nyoszolyán hever. (Fényképezni nem lehetett, így a képek a netről vannak. A kivilágított képek pedig a Nemzeti Régészeti Múzeumban). Jegyeket itt lehet foglalni, akit érdekel.






Ha már ezt megnéztem, akkor egyértelmű volt, hogy a Régészeti Múzeumba is elmegyek, hiszen a talált leletek ott vannak kiállítva. Pár perc alatt átértem, és még a közelben sikerült is parkolóhelyet találnom, ahol az éjszakára is otthagyhattam az autót. A kombinált jegy ide is érvényes. A Nemzeti Régészeti Múzeum őrzi a templomokban feltárt valamennyi leletet. Itt található az "alvó hölgy", a ta'hagrai templom kicsinyített mása, máltai Vénusz, valamint Tarxienből az eredeti oltár


Ta'Hagrat modellje

"alvó hölgy"

oltár Tarxienből
A ragyogó napsütést kihasználva bóklásztam a városban, és még időben elcsíptem az utolsó vízi taxit, ami átvitt Sliemaba. Szinte leírhatatlan a lemenő napban Vallettát megcsodálni, ahogy a nyugvó nap sugarai megvilágítják a várost. Ezt egyszerűen látni kell! Sliemából előbb gy terveztem, hogy busszal majd visszamegyek, de később úgy döntöttem, hogy inkább gyalog teszem meg az utat az öböl mentén. Így szemügyre tudtam venni a Manoel-szigetet. Kb. 5 km-t gyalogoltam vissza az autóig. A szállás ugyanott volt. Nyúl hús volt a vacsora, majd rövid séta, és alvás. 


vallettai utcakép

Valletta a lemenő napban

nyuszi hús hallal
4. nap:
Utolsó napomon már csak pár óra jutott Vallettára. Hihetetlen, hogy egy ilyen kicsi fővárosban mely alig 1,5 km hosszú és pár száz méter széles, hogy tudott jutni ennyi látnivaló. Kapkodni kellett a lábaimat, mert 4 óra alatt meg szerettem volna nézni, amit csak tudok. Előző nap még megnéztem a Karmelita templomot. Ennek a kupolája magasodik a tenger felé is a taxiból nézve. Most a másik fő templomot, a Szent János-társkatedrálisba mentem be. A katedrálisnak kívülről egyszerű, szerény homlokzata van. Első ránézésre nem árul el semmit az épület pazar belső kialakításáról. A templomot eredetileg a lovagrend bentlakó szerzetesei számára építették. A falak, a mennyezet és a kápolna szinte legapróbb szeglete is festményekkel van díszítve. A lovagok és a nagymesterek számos helyen megjelennek. Az oldalsó kápolnák egy-egy nagymesternek az emlékét őrzik, a rá jellemző tulajdonságokkal. 


Vallettában meghatározóak voltak a lovagok, akik un. auberge-ekben éltek. A Szent János Lovagrendet nyolc langue-ra (nyelvre) osztották, amely mindegyike saját auberge-zsel rendelkezett. Mindegyik saját kápolnával, étkezővel és az udvarról megközelíthető szálláshelyekkel. Az épületek mérete és stílusa eltérő, ami tükrözi a lovagok gazdagságát. Az egyik legszebb auberge az Auberge de Provence, amelyben ma a Máltai Régészeti Múzeum működik. Ez volt valamennyi közül a legpompásabb. Dón is ion oszlopok tartják. 


Auberge de Provence
Ha már a történelembe belementem, szót ejtek röviden a máltai keresztről. a nyolcágú, vagyis a máltai kereszt a nyolc boldogságot, továbbá a Szent János Lovagrend nyolc langue-ját szimbolizálja. A lovagrendbe tartozó langue-ok: Allemagne (Németország), Aragon (Spanyolorszég), Auvergne, Kastília, Anglia, Franciaország, Olaszország és Provence. A kereszt négy szára a négy fő erényt ábrázolja: a megfontoltságot, az igazságosságot, a mértékletességet és a állhatatosságot. A kereszt fehér színe az egyszerű, tiszta életet jelenti, amely a keresztény hitért harcolóktól és a szegények szolgálóitól megkövetelt. A Szent János rend tagjainak be kellett tartaniuk a szerzetesi fogadalmat, valamint a szegénység, a cölibátus és az engedelmesség kötelességeit. 


Néhány mondatot a Lovagrendről is érdemes megemlíteni, hiszen Máltát ők tették virágzó hatalommá. A rendet eredetileg 1085-ben hozták létre, olyan célból, hogy a jeruzsálemi Szent János ispotályban betegeket lássanak el. A szervezet később öltöt csak katonai jelleget. A lovagok ekkor még a Szentföldre érkező zarándokokat védték, és csak 1530-ban érkeztek Máltára, miután 1522-ben a törökök elűzték őket Rodoszról; korábbi helyükről. V. Károly ajánlotta fel nekik Málta szigetét, vagy Tripolitot (mai Líbia), hogy kezdjenek új életet. A lovagok 268 évig maradtak a szigeten, amit közben erős védelemmel láttak el. Egy olyan fővárost alapítottak, melyre mindenkinek fájt a foga. A rend élén a nagymester állt, aki kizárólag a pápának tartozott elszámolással. A lovagokat a legnemesebb európai nemesekből vállogatták. A felvételhez a tagoknak nőtlenséget, engedelmességet és szegénységet kellett fogadniuk. De valójában kevesen tartották ezt be. Ironikus módon éppen a lovagok két nagy győzelme adta meg a kegyelemdöfést a rendnek. Az 1565-ös nagy ostrom, majd az 1571-es lepantói győzelem annyira eredményes volt, hogy a továbbiakban nem maradt hitetlen, akit le lehetett volna győzni. A rend lassanként önelégülté, és korrupttá vált, és nem maradt más hátra, mint a tengeren kalózkodni. A 18. század végére nem volt több, mint egy nagy nemzetközi szervezet. Ennek eredményeképp Napóleon 1798-ban könnyen el tudta foglalni a szigetet. 1802-ben a lovagok megpróbáltak visszatérni, de a lakosok inkább a  brit segítséget választották, akik azután 1964-ig a szigeten is maradtak. Ezután lett önálló és független Málta. 


Cavavaggio: Alof de Wignacourt nagymester (1601-1622) 
Vallettára visszatérve szót kell még ejteni a Republika utcáról. Ez a főváros főutcája. Minden itt, ill. a környékén található. Pompás épülete van a Nemzeti Könyvtárnak, melyet a 18. században építettek és rengeteg eredeti dokumentumot őriz a Lovagrend történetével kapcsolatban. Megtalálható pl. az a levél, melyben VIII. Henrik angol király az angol egyház fejének nyilvánítja magát. Kicsit továbbmenve jutunk el a Nagymesterek palotájához, ami ma a Parlament épülete. A vandál rombolások ellenére a palota visszatükrözi azt a pompát, amelyben a nagymesterek a maguk idejében éltek. Megépítésétől kezdve (1571), egészen a rend uralmának végéig (1798) minden nagymesternek ez a palota volt a székhelye. 


Nemzeti könyvtár

Parlament
Vallettában sétálni csupa öröm. Az ódon épületek szinte mindegyike tudna egy-egy történetet mesélni, ha beszélni tudnának. A házak hasonlóak, de a legtöbb erkély díszes. Érdemes még felkeresni a Manoel-színházat, vagy a Nemzeti Szépművészeti Múzeumot


máltai utcarészlet
De a Hadtörténeti Múzeum is érdekes. Én még ide tértem be, ahol Málta történetéből lehet még csemegézni. Különösen a II. világháború máltai részére van kihegyezve a kiállítás, de ízelítőt kapunk az első világháborúban használt fegyverekről is. Egy olasz torpedónaszád is a kiállított tárgyak között van, melyet német torpedók süllyesztettek el. A Faith nevű repülőgép egyedüliként vészelte át a Máltai Légierő gépei közül a háborút. Szintén a Szent Elmo-erődben őrzik VI. György király által 1942. április 15-én adományozott György-keresztet is, ami azóta is ország zászlaján látható. 

Faith

Ezzel utam véget ért Máltán. Fél 12-re értem ki a reptérre. Leadtam az autót, majd becsekkolás után 13:45-kor Hollandiába repültem. 


Eindhoven
A RyanAir pontosan indult és picivel kevesebb mint három óra alatt Eindhoven repterén találtam magam. Busszal bementem a központba, majd elfoglaltam a szállásom. Ekkor tudtam meg, hogy este focimeccs lesz. Adta magát a helyzet: Eindhoven + foci = meccs. Ki nem hagytam volna, hogy megnézzem hol játszott Dzsudzsák annak idején. Azonban meccsre nem lehet úgy kimenni, hogy ne igyak meg 1-2 jó holland sört, így a stadiontól nem messze lenyomtam kettőt. 





PSV - Valencia Európa Liga meccs volt. Sajnos a hazaiak csak 1-1-es döntetlent sikerült elérniük, és így kiestek a sorozatból, mivel idegenben 4-2-re kikaptak. A hangulat hatalmas, fergeteges volt. Végig buzdították az ultrák a csapatot. 





Este még egy sör, majd pihi következett. 


Amszterdam
Reggel még olyan kómás voltam, hogy pechemre rossz vonatra szálltam fel. Nem figyeltem kellően, így Maastrich irányéba indultam el. 45 percnyi vonatozás után vettem észre, hogy rossz irányba tartok. A következő állomáson leszálltam, és szerencsémre 15 percnyi várakozás után jött egy olyan vonat, mely közvetlenül Amszterdamba ment. Így óra késéssel, de végre megérkeztem. Hát mit mondjak. Kevés olyan főváros van, ami elsőre meg tud fogni, de ez a város képes volt rá. A szállás elfoglalása után - amely a Red Disctrict kellős közepén volt -, elindultam felfedezni. Előzetesen két nevezetességet akartam megnézni: Anna Frank házát, valamint a Van Gogh múzeumot. Az előbbinél olyan hosszú sor kígyózott, mely 15 percnyi várakozás után sem haladt előre, hogy így inkább feladtam. A Van Gogh múzeum ellenben fantasztikus. Egyik kedvenc festőm Vincent van Gogh. A múzeumban 200 festmény, 500 rajz és rengeteg levele van kiállítva, melyet a testvérével, Theodorral folytatott. Sajnálatos, hogy egy ilyen tehetség 37 évesen főbe lőtte magát. 


Napraforgó
Van Gogh szobája Arles-ben
Ezután csak barangoltam a városban, megittam pár sört, majd este találkoztam egy régi haverommal, aki kint él, illetve ott dolgozik. Hajnalig dumáltunk. 





s'Hertogenbosch
Mivel a gépem csak este 6-kor indult Budapestre, így pár órát eltöltöttem s'Hertogenbosch-ban. Egy hangulatos kisváros, mely Amszterdam és Eindhoven között található, de közelebb utóbbihoz. Főbb látnivalója a katedrális, valamint hogy a híres Hyeronimus Bosch festő itt született. A képei nagyobb része azonban a madridi Prado múzeumban találhatók. 




4-re értem vissza Eindhovenbe, majd ki a reptérre. Ilyen se történt még, hogy a WizzAir 20 perccel korábban induljon a menetrendhez képest. 1 ó 40 p alatt Budapesten voltam, majd a 20:43-mas IC képes volt 15 percet késni a Nyugatiból Ferihegyig. De szerencséjére legyen mondva, valahogy képes volt behozni Debrecenig a késést. 


Összességében:
Bologna annyira nem nagy szám - szerény véleményem szerint - bár van akinek tetszik. Ízlések és pofonok. Azonban az, hogy vezethettem egy Ferrarit, azzal egy vágyam teljesült, amit így lehúzhatok a listámról, hogy ez is kipipálva :)
Málta az álom és valóság szigete. Egy különleges világ a Földközi tenger szívében. 7000 év történelme és kultúrája, ragyogó napsütés, átlátszó, tiszta víz; igazi búvárparadicsom, gasztronómiai élmények és igazi, szívből jövő vendégszeretet várja az idelátogatót. Engem is teljesen megfogott a sziget. Korábban is tudtam, hogy egy földi paradicsom, de most már erről meg is bizonyosodtam. 
Hollandiáról nehéz mit mondani, mert ez a 2 nap kevés volt arra, hogy jobban megismerjem az országot. De Amszterdam megfogott, ide vissza kell még mennem és alaposabban is felfedezni, mind a várost, mind az országot. 
Szólj hozzá

Olaszország Hollandia Málta