Alitraveling

Kicsit soká sikerült eljutnom ide, de nagy nehezen frissül a blog. Rövidesen (ezzel együtt) három új útról is felkerülnek a beszámolók. Sorrendben egy szeptember elején tett utazás az olaszországi Veneto tartományban; majd egy szeptember végi körutazás egészen a franciaországi Dijon-ig (megállva több szép kisebb városban mind Németországban, mind Franciaországban); a harmadik pedig egy észak-európai kiruccanás Malmöbe (Svédország) és Koppenhágába (Dánia). 

Kezdjük az elsővel.

Padova volt a fő cél, hogy az ottani egyetemen találkozzak a témavezetőmmel, aki a PhD disszertáciomban segít. A repülőjegyet még áprilisban vettem meg 9700 Ft-ért. A gép este indult, így éjjel érkeztem meg Trevsio repterére, ahonnan busszal mentem Velencébe, vagyis Mestrebe. Ott foglaltam előzetesen szállást egy hostelbe.

Másnap délelőtt megtörtént a vizit a profnál, majd enyém volta nap. Padovában már jártam 2008 februárjában, így nem volt ismeretlen a város. Akkor is, és most is megfogott a hangulatával, a mozgalmas diákváros árkádos utcái és elbűvölő középkori óvárosa.

Padovát az északkeleti venét törzsek már a rómaiak érkezése előtt várost alapítottak itt, de Pataviumot a Kr.u. 604-es longobárd invázió szinte letörölte a térképről. A kalandozó magyarok is többször végigpusztították a települést. Padova a 13. és 14. században a Carrara család irányítása alatt vált újra gazdag és befolyásos városállammá. Velencével álltak többször csatározásban, aminek következtében 1405-ben a velenceiek elfoglalták Padovát és környékét.

Szerencsére jó idő volt, így újfent szét tudtam nézni. Fő látványosságai a városnak, hogy itt található Olaszország második legrégebbi egyeteme, amit 1222-ben alapítottak. Híres előadója volt pl. a csillagász Galileo Galilei 1592 és 1610 között. számos magyar címer is található a főépületben, akik itt tanultak a 16-17. század folyamán.





A város másik látványossága a Scrovegni-kápolna, ami a vasútállomástól 15 perc sétára fekszik. Giotto fantasztikus freskói láthatók itt, így mindenképp érdemes megnézni. 1303-ban kezdték el az építkezést. Az Ágoston-rendiek templomát sem érdemes kihagyni a látnivalók sorából. Ez a 14. század elején létesült, és a II. világháborúban annyira megsemmisült, hogy kőről kőre kellett újra összerakni. Andrea Mategna freskóinak egy része szintén a háborúban megsemmisült, de párat sikerült megmenteni. A Velence kormányzójának palotája és a Szent Antal bazilika még kiemelkedik a városban. Ez utóbbi a város védőszentjéről kapta a nevét. Páduai Szent Antal is itt nyugszik a bazilikában.




Magyar vonatkozása is van a városnak. Itt tette le az I. világháborúban a fegyvert a magyar hadsereg a Villa Giusti közelében. Erről egy utca is el van ma nevezve, Via Martiri d'Ungheria (magyar mártírok tere).

Másnap egy kirándulást iktattam közbe. Első utam Vicenzaba vezetett, ami kb. 30 perc vonattal Padovától. Ez a kis város az olasz textilmanufaktúrák központja és vezető helyen áll a számítógép-alkatrészek fejlesztésében és gyártásában; ennél fogva a tartomány egyik leggazdagabb városa. Palladio művei miatt érkezik ide a legtöbb turista, köztük én is. A város már a Római Birodalomban is virágzó város volt Vicentia néven. 1404-ben a Velencei Köztársaság részévé vált, a lagúnák városához fűződő szoros kapcsolatát tanúsítják a velencei gótikus stílusban épült itteni kúriák.

A vasútállomástól pár perc sétával el lehet jutni a központba. Az első jelentősebb hely a Piazza Castelló, ahol több nagyszabású épület is található, köztük a furamód hiányos Porto-Breganze palotát, amelyet Palladio tervezett a 16. században. Külső oszlopai különösnek hatnak, de ha befejezték volna az épületet, ez lett volna a város legnagyobb palotája. A Piazza dei Signorit a hatalmas középkori városháza uralja. A 13. századi gótikus épületet a 15. században egyszer felújították, majd 1549-től Palladio tervei szerint átépítették. A Loggia del Capitaniató Palladio halála miatt befejezetlen maradt; itt tartózkodott a városi őrség. A Corso Anmdrea Palldion sétálva több fantasztikus épületet lehet látni. az egyik mellékutcában található a Santa Corona templom, amelyet 1261-ben a Domokos-rendi szerzetesek építettek. A Corso a Teatro Olimpiconál ér véget. Teljesen fábol készült, de állandóa színháznak szánt épületet a város tudósainak építették. Az antik szabadtéri színházakat és az ókori római építészet alapján épült. A díszletet, a színpadról hátrafelé nyúló utcaképet az ókori görög város, Théba ihlette.

Innen visszamentem a vasúthoz, és folytattam utamat Veronába, ami az ókorban rendkívül fontosságú város volt, így Piccola Romaként, vagyis Kis Róma emlegették. Virágkorát a 13. és 14. században élte. ekkor zajlottak azok a családi viszályok is, amelyeknek Shakespeare állít emléket híres darabjában (Rómeó és Júlia).

Több mindenről is híres Verona. Elsők között szerepel a római amfiteátrum, amely rózsaszín márványból épült az i.e. 1. században, és ma Verona szabadtéri operaháza. Ottjártamkor lett volna aznap este Enrico Morricone koncertje, de sajna nem tudtam volna már mivel visszamenni Padovába, így ki kellett hagynom nagy bánatomra. Ez a fennálló amfiteátrumok közül a harmadik legnagyobb, kb. 20.000 embernek jut ülőhely. Nagyon jó állapotban van, annak ellenére, hogy külső falainak nagy részét a 12. században egy földrengés lerombolta.

A Via G. Mazzini, Verona fő sétálóutcájának közelében áll Júlia háza. Rómeó és Júlia talán kitalált figurák, de itt azért elidőzhet az ember Júlia erkélye alatt. A monda szerint a szobor Júliának a jobb mellének megfogása után új szerelem kezdődik az ember életében.









A Piazza delle Erbe ma a város szíve, de a római korban itt állt a fórum. Itt található a barokk Maffei palota, Mazzanti háza, amely a Scala család egykori rezidenciája volt egykor. A tér szélén áll az Arco della Costa (a borda boltíve), alatta egy bálna bordája függ. A legenda szerint rá fog pottyanni az alatta elhaladó első „igaz” emberre. Sok száz év alatt egyszer sem esett rá senkire, még az alatta elhaladó pápákra sem. A Piazza dei Signorin található a Scaligri palota, ami a Scala család legfontosabb rezidenciája volt.

Látnivaló még lett volna bőven a városban, de mivel már későre járt, és innen az út 1 óra vonattal vissza Padovába, így el kellett hagynom a várost.

Utolsó olaszországi napomon Treviso városát néztem meg. A repülő is innen indult este 10-kor, így volt időm bőven. Tevisot a római korban nagy jelentőséggel bírt. Híres szülöttje a városnak Luciano Benetton, a ruhagyáros. Úgy reklámozzák Trevisot, mint a cittá d’acqua-t, vagyis a „vizek városa”, Velence kistestvérét. A városon átcsordogáló Sile folyó és néhány csatorna nagyon szép, a két város ilyen összehasonlítása nem a valóság alapján nyugszik. Az egyik legszebb épület a főtéren elhelyezkedő Trecento-palota, a városi kormányzat egykori székhelye. A középkori főutca vezet a székesegyházhoz. Gyönyörű freskók díszítik a belsejét. A főtéren ittam én is egy kávét, mivel a repülő indulásáig rengeteg időm volt még. A főtéren található még egy 3 szintes Benetton áruház is.

 

A gép pontosan indult, éjfél előtt nem sokkal landoltunk Ferihegy 1-en. Itt azonban igénybe kellett vennem a Hotel Terminált, ugyanis a vonat 3:20-kor jött csak, amivel reggel 7-re értem Debrecenbe.

Összességében sikeres utat mondhattam magamnak mind szakmai szempontból, mind a kirándulások szempontjából. Annak idején mikor kint éltem ez a része kimaradt Olaszországnak, így volt mit bepótolni.